A falusi és városi egér
Sajti városi egér volt. Egy napon aztán elszánta magát, a motorjára pattant, és azt mondta:
-Régen nem láttam vidéki rokonaimat. Ideje, hogy meglátogassan őket.
Amikor végre találkozott Pajtival, falun élő unaokatestvérével, boldogan üdvözölték egymást. Pajti rögtön meg is hívta uzsonnázni.
-Na! Hogy ízlenek a gyümölcsök?-kérdezte Pajti.
-Hát, nem rosszak-bólintott Sajti. -De ha azokra az ínyencségekre gondolok, melyek nálunk a városban találhatók...Öszse sem lehet velük hasonlítani!
-Én nem hittem volna, hogy mindez létezik-mondta Pajti.
-Nos, látogass meg egyszer és majd meglátod!
Sajti belelendült, arról beszélt Pajtival, miylen mesés is a város és milyen nagyszerű ott az élet.
-Mi is jól élünk vidéken-bizonygatta Pajti.-Körülöttünk a természet, itt vannak a barátaink, nyugodt az életünk...
-Eh! A közelébe sem jöhet a városnak!-vágott a szavába Sajti.
Egy idő után elbúcsúzott az unokatestvérétől, főlült a motorra, és visszatért a városba.
Pajti csak arra tudott gondolni, amit Sajti mondott neki. Addig-addig gondolkodott, amíg egy napon meggyőzte magát, és elindult a városba.
-Hát rászántad magad, hogy elgyere!-üdvözölte Sajti a rokonát. -Kerülj csak beljebb megmutatom neked, mi a jó! El sem tudod képzelni, mi minden van itt! És Pajti valóban álmélkodva szemlélte az ennivalóval zsúfolásig teli házat, ahol még a hűtőszekrény is volt, és sok minden más.
-Ez aztán az eldorádó!-vallotta be Pajti.-Itt annyi finomság található, hogy nem is lehet meindent megkóstolni! És látta, amint ő és unokatestvére úsznak a levegőben, a legízletesebb ételek veszik körül őket, bele-beleharapnak ebbe is, abba is, mindenféle nyalánkságot kóstolgatnak...
Álmodozásást hirtelen lépések zaja-akár egy földrengés-szakította félbe.
-Mi...mi ez itt?-hebegte rémülten.
Ekkor egy óriási papucsos láb jelent meg felettük.
-Fuss! Fuss, mert szétlapít bennünket!-kiáltotta Sajti.
A két egér pedig fejvesztve menekült, alig úszták meg, hogy agyon ne tapossák őket.
A két unokatestvér végigszaladt a bútorokon, majd megpihent a televízió tetején.
-Jaj! Hogy megijedtem!-lehegett Pajti, akinek a szíve a torkában dobogott.
-Hát igen - mentegetőzött Sajti. - Néha előfordul egy kis kellemetlenség...
De alighogy kimondta, megjelent a ház úrnője egy olyan félelmetesen vad ábrázatú macskával, amilyent Pajti még életében nem látott.
Az asszony az egerekre mutatott, és kiadta a parancsot:
-Utánuk, Belzebub!
-Méghogy kellemetlenség! Ezt nevezed te kis kelemetlenségnek!- füstölgött Pajti, miközben rémülten menekültek. - Még soha nem volt részem ilyen rettegésben, mint most!
De mennyire így volt! A macska rettenetes mancsai és éles fogai egyre közelebb kerültek hozzájuk! Szerencsére Sajti alapos helyismeretének köszönhetően sikerült megmenekülniük: beszaladtak a legközelebbi lyukba. Ezúttal hajszálon múlott, hogy megúszták!
-Szóval, ez az a csodálatos élet, amiről beszéltél?-nézett Pajti az unokatestvérére. -Tudod mit mondok neked? Most rögtön visszamegyek a falumba.
Néhány nappal készőbb Pajti előadta vidéki barátainak, milyen kalandokon ment keresztül.
-Elképesztő, milyen önteltek a városiak!-közölte velük.
-Azt hiszik, hogy jobban élnek, mint mi, pedig az életük teli van veszéllyel.
Okosabb a természetben élni nem godnoljátok? És mindenki, aki ott volt, egyetértően cincogott.
